9. Fejezet: NEHÉMIÁS KÖNYVE

1. Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.
   1 Sám. 4,12., 2 Sám. 1,2., 2 Sám. 23,19., Jób. 2,12., Jóel. 1,8., Nehem. 8,9., Nehem. 8,12.
2. És elválának az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságáról.
3. És megállának a helyökön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenöknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenök előtt.
4. És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az ő Istenökhöz.
   Nehem. 3,17., Nehem. 7,43., Nehem. 10,14., Nehem. 10,11., Nehem. 12,8., Ezsdr. 2,40., Ezsdr. 3,9.
5. És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél!
   Nehem. 7,43., Nehem. 10,4., Nehem. 10,10., Ezsdr. 10,23., 1 Krón. 16,36., Zsolt. 41,14., Zsolt. 90,2.
6. Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.
   5 Móz. 10,14., 1 Kir. 8,27., Zsolt. 148,2., Zsolt. 103,21., Dán. 7,10., Ésa. 40,26., Zsid. 1,14.
7. Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrahámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű városából, és nevezéd őt Ábrahámnak.
   1 Móz. 11,31., 1 Móz. 12,1., 1 Móz. 15,7., 1 Móz. 17,5.
8. És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod + a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!
   1 Móz. 17,5., 1 Móz. 15,18., 1 Móz. 15,21., 1 Móz. 22,12., 1 Móz. 22,18., 5 Móz. 7,1., 5 Móz. 32,4., 2 Móz. 3,8.
9. Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Veres tengernél,
   2 Móz. 3,7., 2 Móz. 14,10., 2 Móz. 15,4.
10. És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van.
    2 Móz. 7,10., 2 Móz. 18,11., 5 Móz. 6,22., Jer. 44,22., Ésa. 63,12., Ésa. 63,14.
11. És a tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ a vizekbe.
    2 Móz. 14,21., 2 Móz. 14,28., 2 Móz. 15,19., 2 Móz. 5,10., Ésa. 43,16.
12. És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágítsd nékik az utat, melyen menjenek.
    2 Móz. 13,21., 4 Móz. 14,14., Zsolt. 78,14., Zsolt. 78,53.
13. És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.
    2 Móz. 19,18., 2 Móz. 19,20., 2 Móz. 20,1., 5 Móz. 4,36., Zsolt. 119,39., Zsolt. 119,43., Zsolt. 119,86., Zsolt. 119,142., Zsolt. 19,9.
14. A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által.
    2 Móz. 16,23., 2 Móz. 20,8., 2 Móz. 31,17.
15. És kenyeret az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki + nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod.
    2 Móz. 16,4., 2 Móz. 17,6., 4 Móz. 14,30., 4 Móz. 20,8., 5 Móz. 9,15., 5 Móz. 11,31., Zsolt. 105,40.
16. Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat;
    Nehem. 9,17., Nehem. 9,29., 2 Móz. 32,9., 2 Móz. 33,3., 2 Móz. 34,9., 5 Móz. 9,6., 5 Móz. 9,13.
17. És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket.
    Zsolt. 130,4., Ezsdr. 9,9., 5 Móz. 1,30., 5 Móz. 1,32., 4 Móz. 14,4., 2 Móz. 34,6., Dán. 9,9., Jóel. 2,13.
18. Sőt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;
    2 Móz. 32,1., 2 Móz. 32,6.
19. És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének.
    4 Móz. 14,14., 2 Móz. 13,22., 2 Móz. 40,36., 2 Móz. 40,38., Nehem. 9,12.
20. És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban.
    Zsolt. 143,10., 4 Móz. 11,6., 4 Móz. 11,9., 4 Móz. 11,17., 4 Móz. 11,25., 4 Móz. 20,2., 4 Móz. 20,8., Józs. 5,12.
21. És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának.
    5 Móz. 2,7., 5 Móz. 8,4., 5 Móz. 29,5.
22. Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők elfoglalák Sihón földét és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét.
    5 Móz. 1,4., 5 Móz. 3,4., 4 Móz. 21,21., 4 Móz. 21,35.
23. Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád + atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt.
    5 Móz. 1,10., 5 Móz. 7,12., 1 Móz. 22,17., 4 Móz. 26,1., Józs. 1,11., 2 Sám. 24,9.
24. És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, kezökbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint.
    Nehem. 9,37., 5 Móz. 9,6., Bir. 4,23., 2 Krón. 28,19.
25. És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, sgyönyörködének a te nagy jóvoltodban.
    Józs. 8,1., 4 Móz. 13,20., 5 Móz. 6,11., 5 Móz. 32,15., Jer. 5,28.
26. Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged.
    Nehem. 9,18., Ezék. 20,8., Ezék. 23,35., 1 Kir. 14,9., 1 Kir. 18,4., 1 Kir. 18,13., 1 Kir. 19,10., Mát. 5,12., Mát. 23,29., Luk. 11,47., Luk. 13,33., 1 Thess. 2,15.
27. Annakokáért adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből.
    Bir. 2,6., Bir. 2,23., Bir. 3,9., Bir. 3,15., Bir. 4,6., Bir. 4,24., Bir. 6,12.
28. És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor.
    Bir. 3,11., Bir. 3,30., Bir. 5,31., Bir. 8,28., Bir. 2,19.
29. És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének.
    Nehem. 9,26., 3 Móz. 18,5., Ezék. 20,11., Zak. 7,11., Hós. 4,11.
30. És mégis meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád őket a föld népeinek kezébe.
    Nehem. 9,32., Ezsdr. 9,1., 2 Krón. 24,19., 2 Krón. 34,15., 2 Krón. 34,16., Jer. 35,15., Jer. 31,3., Zsolt. 36,11., Zsolt. 106,40.
31. De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy.
    Jer. 5,18., Jer. 46,28., Jer. 5,10., Ezék. 20,17.
32. Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, a ki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig.
    Nehem. 1,5., 5 Móz. 10,17., 5 Móz. 32,18.
33. Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk!
    Nehem. 9,8., Ezsdr. 9,15., Dán. 9,5., Dán. 9,8., 5 Móz. 32,4.
34. Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenök;
    Nehem. 9,26., Nehem. 9,29., Jer. 11,7.
35. És ők az ő országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.
    Jer. 31,12., Jer. 31,14., 2 Móz. 3,8.
36. És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon;
    Ezsdr. 9,9.
37. És termését bőven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk!
    Ezsdr. 4,13.
38. És mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.
    Jer. 32,10., Jer. 32,14.