JÓB KÖNYVE
- Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Jób. 19,17.,
Jób. 19,19.,
Jób. 30,3.,
Jób. 30,8.
- Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
- Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
- A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
- Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
- Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
- A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
- Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
- És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Zsolt. 69,13.,
Siral. 3,14.,
Siral. 3,63.
- Útálnak engem, messze távoznak tõlem és nem átalanak pökdösni elõttem.
- Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és zabolát elõttem kivetik.
Jób. 16,11.,
Jób. 16,14.
- Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
- Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
- Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek ide.
- Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
Jób. 7,14.,
Jób. 7,15.
- Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
- Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
- A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
- A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
- Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
- Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Jób. 16,9.
- Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Zsolt. 102,11.
- Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
Zsid. 9,27.,
1 Móz. 3,19.
- De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
- Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Róm. 12,15.
- Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Eszt. 8,16.
- Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
- Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
- Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
- Bõröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hõség miatt.
- Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.