JÓB KÖNYVE
- Ímé, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Jób. 12,12.,
Jób. 12,25.
- A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
- Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
- Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
- Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Péld. 17,27.,
Péld. 17,28.
- Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
- Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
Jób. 42,8.
- Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
- Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
- Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Jób. 42,8.
- Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
Zsolt. 119,120.
- A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
- Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
- Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Bir. 12,3.,
1 Sám. 19,5.
- Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
- Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Zsolt. 1,5.,
Zsolt. 5,6.,
Zsolt. 5,7.
- Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
- Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
- Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
- Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
- Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Jób. 7,14.
- Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
- Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
- Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Zsolt. 8,15.
- A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
- Hogy ily sok keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Zsolt. 25,7.,
Zsolt. 90,8.
- Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Jób. 33,11.
- Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.