JÓB KÖNYVE
- Tovább is felele Elihu, és monda:
- Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
- Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
- Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
- Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
- Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?
- Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?
- Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
- A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
- De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
- A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
- Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
Jób. 27,8.,
Jób. 27,9.
- Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
- Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!
- Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
- Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.