JÓB KÖNYVE
- Felele pedig Jób, és monda:
- Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
- Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
- Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
- Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
- Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
- Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
- Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
- Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
- De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
- Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
Zsolt. 119,106.,
2 Sám. 22,21.,
2 Sám. 22,25.
- Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
- Õ azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Zsolt. 115,3.
- Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
- Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
- Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Jób. 7,14.
- Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
Jób. 30,23.