JÓB KÖNYVE
- Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
- Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
- Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Ésa. 64,8.,
Ésa. 64,9.
- Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
- Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
- Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
- Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
- Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Zsolt. 139,14.,
Zsolt. 139,15.
- Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
- Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
- Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
- Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
- De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
- Ha vétkeztem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
- Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
- Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Ésa. 38,13.
- Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Jób. 16,9.,
Jób. 13,14.
- Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Jób. 3,3.,
Jób. 3,11.
- Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
- Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
- Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
- Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.