JÓB KÖNYVE
- Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
- Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,
- Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
Jób. 33,4.,
1 Móz. 2,7.
- Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
- Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Jób. 31,1.,
Jób. 31,32.
- Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
- Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Jób. 2,9.,
Jób. 2,10.
- Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis mégis elragadja az õ lelkét?
Luk. 12,17.,
Luk. 12,21.,
Luk. 16,19.,
Luk. 16,23.
- Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
Péld. 28,9.,
Ján. 9,31.,
Ésa. 1,15.
- Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Jób. 21,14.,
Jób. 21,15.
- Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jób. 16,7.,
Jób. 16,9.
- Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
- Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Jób. 27,8.,
Jób. 27,9.,
Jób. 21,17.,
Jób. 21,20.
- Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Hós. 9,15.,
Hós. 9,16.
- Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
Zsolt. 78,64.
- Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
- Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Péld. 13,22.,
Préd. 2,27.
- Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
- Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Zsolt. 49,17.,
Zsolt. 49,19.
- Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Jób. 15,20.,
Jób. 15,21.
- Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
- Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
- Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.
1 Sám. 25,29.