JÓB KÖNYVE
- Felele pedig Jób, és monda:
- Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Jób. 4,17.,
Jób. 4,19.
- Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
- Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Ésa. 45,9.,
Ésa. 45,10.
- A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
- A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
- A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Józs. 10,12.,
Józs. 10,13.
- A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
- A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ámós. 5,8.
- A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Jób. 5,10.
- Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
- Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
- Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
- Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
- A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
- Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
- A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Jób. 1,19.
- Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
- Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
- Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
- Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
Jób. 1,8.,
Jób. 2,3.,
Jób. 23,10.,
Jób. 23,12.
- Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
- Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
- A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
- Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
- Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
- Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
- Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
- Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Zsolt. 73,13.,
Zsolt. 73,14.
- Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Jer. 2,22.
- Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
- Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
- Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
- Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
- Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
Jób. 9,21.,
1 Ján. 3,21.