ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2 Sám. 23,1.
- Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
Zsolt. 138,1.,
Zsolt. 138,2.
- Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
Zsolt. 31,8.,
Zsolt. 31,9.
- Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;
2 Sám. 22,1.,
2 Sám. 22,51.
- Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ-székben ültél, mint igaz bíró.
Zsolt. 7,9.,
Zsolt. 7,12.
- Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
- Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
- Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
Zsolt. 103,19.
- És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
1 Móz. 18,25.,
Zsolt. 96,13.
- És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
Zsolt. 37,39.,
Zsolt. 46,2.
- Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
Zsolt. 34,5.,
Zsolt. 34,6.,
Zsolt. 36,11.
- Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
1 Kir. 9,3.,
Zsolt. 76,3.,
Zsolt. 133,13.,
Zsolt. 133,14.
- Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
Zsolt. 34,18.
- Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
- Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
- Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
Zsolt. 16,17.
- Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
- Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
- Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Luk. 12,6.,
Luk. 12,7.
- Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!
- Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.
Zsolt. 10,18.