ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra + tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 Sám. 22,2.,
2 Sám. 22,47.,
Zsolt. 18,33.,
Zsolt. 18,41.
- Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
2 Sám. 22,44.
- Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsolt. 8,5.
- Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó + árnyék.
Zsolt. 39,6.,
Jób. 14,1.,
Jób. 14,2.
- Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsolt. 18,8.,
Zsolt. 18,15.,
Ésa. 64,1.,
Ésa. 64,3.
- Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
- Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
Zsolt. 18,17.,
Zsolt. 18,18.,
Zsolt. 69,2.,
Zsolt. 69,15.
- A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
- Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
Zsolt. 33,2.,
Zsolt. 33,4.
- Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
Zsolt. 18,1.,
Péld. 21,31.
- Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, akiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
- Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
- Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
5 Móz. 28,4.,
5 Móz. 28,11.,
Zsolt. 65,12.,
Zsolt. 65,14.
- Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
- Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
Zsolt. 33,12.