ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ésa. 3,11.
- Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
- És a kiket összegyûjtött a különbözõ földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
Zsolt. 106,27.
- Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
- Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
- De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
5 Móz. 32,10.,
5 Móz. 32,14.
- És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
- Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
- Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
Zsolt. 105,40.
- A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
2 Krón. 33,9.,
2 Krón. 33,11.
- Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
- Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
2 Krón. 33,12.,
2 Krón. 33,13.
- De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
- Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
- Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
- Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
- A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
2 Móz. 16,31.,
5 Móz. 32,28.
- Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Jób. 33,20.
- De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
Zsolt. 107,12.,
Zsolt. 107,14.
- Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az + õ vermeikbõl.
Ésa. 44,26.,
Ésa. 44,28.,
Zsolt. 126,1.,
Zsolt. 126,3.,
Zak. 9,11.
- Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
Zsolt. 126,3.
- És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
Zsolt. 50,14.,
Zsolt. 50,23.
- A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
- Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
- Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
Jón. 1,4.
- Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
- Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
- De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
Jón. 1,5.,
Jón. 1,6.
- Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
Jón. 1,15.
- És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
- Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
- És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
- Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
- Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
5 Móz. 28,20.,
5 Móz. 24,38.,
5 Móz. 24,42.
- Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
- És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
- És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
Ésa. 41,18.,
Ésa. 41,20.
- És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
Jób. 12,23.
- De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
- Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
Jób. 12,21.
- De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
Zsolt. 113,7.,
Zsolt. 113,9.
- Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja + az õ száját.
Zsolt. 34,3.,
Zsolt. 34,4.,
Jób. 5,16.
- A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Zsolt. 107,30.,
Zsolt. 107,41.