ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
Jer. 39,9.
- A fûzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
- Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
2 Kir. 25,1.,
2 Kir. 25,11.
- Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
- Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Jer. 51,50.
- Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
- Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: + Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
Ésa. 34,5.,
Ésa. 34,8.,
Jer. 39,2.,
Jer. 39,3.,
Jer. 39,8.,
Ezék. 25,3.,
Ezék. 25,6.,
Ezék. 25,8.,
Ezék. 26,2.,
Ezék. 35,15.,
Abd. 1,11.
- Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
Jer. 50,1.,
Jer. 50,3.,
Jer. 51,1.,
Jer. 51,49.
- Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
Ésa. 13,16.,
Ésa. 13,17.,
Dán. 5,30.,
Dán. 5,31.