ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
- Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;
- Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
- Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
1 Sám. 24,10.,
1 Sám. 24,13.,
Zsolt. 35,11.
- Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
- Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
2 Sám. 21,11.,
2 Sám. 21,23.,
2 Sám. 13,26.,
2 Sám. 15,14.
- Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
- Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
- Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.
- Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.
- Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
- Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.
- Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:
- Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,
2 Sám. 15,31.,
2 Sám. 16,23.
- A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
- A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
- Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
- Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.
2 Sám. 15,25.,
2 Sám. 15,26.
- Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
- Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
2 Sám. 16,22.
- Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
- A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
- Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
- Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Zsolt. 37,35.,
Zsolt. 37,36.,
Jób. 15,32.,
Jób. 15,33.