ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
- Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
- Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
- A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
Zsolt. 52,4.,
Zsolt. 52,5.
- Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
Zsolt. 11,2.
- Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?
- Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
- De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
Péld. 6,15.
- És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
- Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
- Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.
Zsolt. 33,1.