ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
- Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
Zsolt. 38,16.
- És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.
Zsolt. 69,3.,
Zsolt. 69,15.,
Zsolt. 69,16.
- És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
- Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és hazugságra vetemedettekhez!
- Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
- Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és + bûnért való áldozatot sem kívántál.
Zsolt. 51,18.,
Zsid. 10,5.,
Zsolt. 50,9.,
Zsolt. 50,14.
- Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,
- Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
Ésa. 51,7.,
Zsolt. 119,70.,
Zsolt. 119,80.,
Zsolt. 119,92.
- Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod óh Uram!
- Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
- Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
- Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
Zsolt. 38,5.
- Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
Zsolt. 70,2.
- Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
Zsolt. 70,3.
- Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Zsolt. 70,4.
- Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
Zsolt. 70,5.
- Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
Zsolt. 70,6.