ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek + elõtt.
Zsolt. 9,2.,
Zsolt. 82,1.,
Zsolt. 82,6.
- Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
Zsolt. 132,7.
- Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ támadt.
- Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
Zsolt. 68,32.,
Zsolt. 68,33.
- És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
- Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
Zsolt. 113,6.,
Zsolt. 113,8.,
Ésa. 66,2.
- Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
Zsolt. 18,5.,
Zsolt. 18,6.,
Zsolt. 16,17.
- Elvégzi értem + az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
Zsolt. 57,3.,
Fil. 1,6.,
2 Sám. 3,18.,
2 Sám. 7,12.,
2 Sám. 7,16.