ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
- Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
Zsolt. 82,2.,
Zsolt. 82,3.
- Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
- Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.
- Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
- A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.
- Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
Zsolt. 10,9.,
Zsolt. 22,22.
- Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
Jób. 24,18.,
Jób. 24,19.
- Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
- Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.
- Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
Zsolt. 32,11.,
Zsolt. 49,15.,
Zsolt. 49,16.
- És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!
Róm. 2,6.,
Róm. 2,11.