ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
- Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
Zsolt. 22,6.,
Zsolt. 71,1.
- Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
Zsolt. 71,3.,
Péld. 18,10.
- Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
Zsolt. 25,11.
- Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
- Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
- Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
- Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
- És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sõt tágas térre állatod lábaimat.
- Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
Jób. 17,6.,
Zsolt. 6,8.
- Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
- Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
- Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
- Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
- De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
Zsolt. 22,11.
- Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
Jób. 14,5.
- Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
Zsolt. 4,7.
- Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
Zsolt. 6,11.
- A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
Péld. 14,3.,
Zsolt. 52,3.,
Zsolt. 52,4.
- Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
Ésa. 64,1.,
1 Kor. 2,9.
- Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket + a perpatvarkodó nyelvektõl.
Zsolt. 27,5.,
Zsolt. 52,3.,
Zsolt. 52,5.
- Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
- Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
Ésa. 38,11.,
Ésa. 38,12.
- Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a + kevélyen cselekvõknek!
Zsolt. 34,10.,
Róm. 2,6.,
Róm. 2,9.
- Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
Zsolt. 27,4.