ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
- Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
- Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.
- A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.
Józs. 2,9.,
Józs. 2,24.
- A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
- Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
Zsolt. 31,19.
- Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl támad a felmagasztalás;
- Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
Dán. 5,21.,
1 Sám. 2,7.,
Dán. 2,21.
- Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.
Zsolt. 60,5.,
Jób. 21,22.,
Jób. 21,29.
- Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
- És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
Zsolt. 101,3.,
Zsolt. 101,8.